Epidemiológiai tanulmányokból származó megfigyelés szerint az irritábilis bél szindróma (IBS) tünetei néha akut gastroenteritist követően jelentkeznek. Retrospektív és prospektív vizsgálatok szerint egyaránt 4–26%-ra tehető azon betegek aránya, akiknél az IBS első alkalommal akut gastroenteritist követően mutatkozik. A posztinfekciós IBS általában a kórelőzmény alapján diagnosztizálható, de mint az IBS más eseteiben is, kizárandók a bélműködés tartós zavarával járó egyéb kórképek. Csak gyenge bizonyítékok támasztják alá azt a széles körben elterjedt hiedelmet, hogy a fertőzések után fellépő IBS kórjóslata kedvezőbb, mint az IBS-é általában. A posztinfekciós forma kezelése során az egyébként is elfogadott elveket tartjuk szem előtt. A fertőzéseket követő IBS abban különbözhet az irritábilis bél szindróma egyéb formáitól, hogy előbbiben enyhe bélgyulladás figyelhető meg. Állatkísérletek, biopsziával kimutatható enyhe gyulladásos jelenségek és az azt jelző markerek (pl. széklet-calprotectin) valószínűvé teszik, hogy a posztinfekciós IBS patogenezisében az akut fertőzést követően fennmaradó gyulladás játszik lényeges szerepet. A posztinfekciós irritábilis bél szindróma Az irritábilis bél szindróma (IBS) tünetei az esetek nagy részében fokozatosan alakulnak ki. Ismert ugyanakkor egy addig normális bélműködésű betegcsoport is, melyben az elhúzódó tünetek hirtelen (a következő négy tünet: láz, hányás, hasmenés és pozitív széklettenyésztési eredmény közül legalább kettővel jellemzett), akut gastroenteritist követően kezdődnek. Egyéb bélműködési zavarok és alarm-tünetek hiányában hasmenés, gyakori székürítés, laza széklet vagy hasi fájdalom esetén ilyenkor posztinfekciós IBS véleményezhető. A posztinfekciós IBS incidenciája Több mint 40 évvel ezelőtt figyelték meg először, hogy akut gastroenteritises epizódokat „irritábilis colon” kialakulása követheti, és azóta több tanulmány számolt be enterális infekciók után megfigyelt IBS-ről. A posztinfekciós IBS elméletét alátámasztó első megfigyelés 38, Salmonella-fertőzés miatt kórházban ápolt beteg (13 férfi, 25 nő) 1994- ből származó adatain alapszik. Ebben az eredeti tanulmányban egy évvel a fertőzés után 12 betegnél (31%) volt megfigyelhető tartós hasmenés és gyakori székürítés. A szerzők megállapítása szerint posztinfekciós IBS kialakulásához hozzájáruló tényező a női nem és a fertőzés súlyosabb volta.